TESÓK VAGYUNK, ÉS ÍRTUNK EGY KÖNYVET
Réti Dóri és Virág vagyunk, egy székesfehérvári születésű testvérpár.
Virág 42 éves, csaknem húsz éve dolgozik marketingesként, mellette tíz éve hobbiból üzemelteti saját kreatív alapanyagokat árusító webshopját, scrapbooktechnikát oktat és jógázik.
Dóri 40 éves, tizennyolc éven keresztül professzionális sminkoktatóként tevékenykedett, amelyet egy éve abbahagyott. Az elmúlt öt évben már elsősorban sminktetoválóként keresi a kenyerét, emellett aktívan építgeti közösségimédia-jelenlétét és folyamatosan edukatív tartalmakat gyárt.
Történjék bármi, a szövetség örök!
MITŐL KÜLÖNLEGES A KÖNYVÜNK?
Hogyan született meg a közös könyv ötlete?
Mi történt ezután? Hogyan készült a könyv?
Csaknem két évvel ezelőtt, ősszel elvonultunk egy tesós hétvégére a semmi közepére, hogy tíz év után először együtt tölthessünk egy kis időt. Volt ott minden: sorozatnézés, féktelen zabálás, beszélgetés, sírás-rívás. Második nap, a házikó padlóján fetrengve és a plafont bámulva éppen azon tanakodtunk, mit kellene csinálnunk munka helyett. Álmodoztunk az oly’ távoli nyugdíjról. Elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mindketten szeretünk írni, és milyen jó lenne egy könyvet összehozni. Kitaláltuk, hogy ezt nem szokványos módon fogjuk megcsinálni, hanem úgy, hogy egy oldalt egyikünk ír, míg a következőt a másikunk, és így tovább. Már akkor is jó ötletnek tűnt ez a koncepció, mégsem tettünk semmit. Mindenki hazament és visszazökkent a napi mókuskerékbe. El is felejtettük az egészet. Fél évre rá elmentünk a Plitvicei-tavakhoz, és a hazafelé vezető autóúton újra szóba jött az, hogy közösen kellene alkotni valamit.
Dóri egy hónappal a horvátországi kiruccanás után egyik este felcsapta a laptopját és írni kezdett. Amikor elkészült, az első oldalt továbbította nővérének, hogy az onnan folytassa majd tovább a sztorit. Virág rettenetesen kiakadt a kapott oldal stílusán és a szereplőkön, mert egyáltalán nem ilyen jellegű könyvet szeretett volna írni, így vett egy mély levegőt, és fordított egyet a történeten. Ezt követően visszaküldte saját részét Dórinak, aki egyáltalán nem arra számított, ami megérkezett hozzá, meglepte az azonnali csavar. Nem volt mit tenni, folytatta Virág eszmefuttatását… Így haladtunk napról napra, hétről hétre.
Mitől különleges ez a regény?
Kezdetben direkt megnehezítettük egymás életét azzal, hogy folyamatosan olyan irányba csavartunk a cselekményszálon, ahogy az nekünk tetszett. Nincs annál bosszantóbb, mint amikor elképzelsz egy történetet, egy karaktert, és a másik egy tollvonással áthúzza azt, visszájára fordítva ezzel mindent, mielőtt kibonthatnád a saját tervedet. Hatalmas izgalommal vártuk, mi érkezik vissza a másiktól.
Rendkívül nagy fejtörést jelentett, hogy azokat a csavarokat, amelyeket azért szőttünk bele a koncepcióba, hogy jól kiszúrjunk egymással, végül logikailag is összekapcsoljuk. Sok szereplőt, több idősíkot és két különböző korban játszódó történetet mozgattunk. Felváltva írtunk az egyes szereplőkkel, soha nem osztottuk le egymás között, hogy melyik karakter kihez tartozik, így próbáltuk harmonikusan tartani kettőnk teljesen eltérő írásstílusát.
Körülbelül 100–150 oldal után értünk el az első mélypontra, amikor ráébredtünk, hogy bizony a főbb vonalakat és néhány gondolatot muszáj lesz megosztanunk egymással ahhoz, hogy folytatni tudjuk. Ekkorra már óriási volt a szakadék a fejünkben lévő elképzelések és az addig nyitva hagyott fejezetek vagy cselekmények között. Millió dokumentumot, jegyzetet csináltunk, hogy megnézzük, milyen szálak vannak még nyitva, és hogyan néznek ki egyáltalán az idősíkok, valamint biztosan stimmel-e minden. Nem stimmelt. Így finomhangoltuk, kiegészítettük, átírtuk, mert ekkor már éreztük, hogy nem csak magunknak írjuk. Ezen a ponton elkezdtünk hinni benne, hogy amit kitaláltunk, az működik.
Így született hát meg a Félszív – Az Evergreen-örökség, egy rendhagyó módszerrel készült regény, amelyről hisszük, hogy elkészültét tekintve egyedülálló. A végeredmény egy izgalmas, humoros részekkel tarkított, fordulatos és eseménydús kalandregény.
